BIO VAGY HAGYOMÁNYOS

Vajon jut majd mindenkinek elegendő táplálék, ha mindenki „bioban” termeszt?

Az ökológiai termesztés számos ponton elválik a hagyományos gazdálkodástól. Nem termésrekordokat hajszol, hanem csak az ökológiailag optimális termésmennyiségre törekszik. Igyekszik helyi forrásokat használni és a talajok hosszú távú termékenységét fenntartani úgy, hogy a mezőgazdasági termeléshez kötődő szennyeződést minimalizálja. Az ökológiai gazdaságokban nem használnak tehát műtrágyát és számos növényvédő szert, hiszen azok termelést könnyítő és termésvédő tulajdonságaik másodlagos hatást gyakorolnak a környezetre: egyrészt elsodródnak (off target hatás), másrészt bemosódnak az élővizekbe (run off hatás), harmadrészt a célszervezeteken kívül egyéb élőlényeken is kifejtenek hatást (non-target hatás) és nem utolsó sorban a szermaradék a fogyasztót veszélyezteti. (Darvas és Polgár, 1998).

Szembe kell néznünk azonban a rohamosan növekvő népesség kérdésével. 1930-ban egy mezőgazdasági termesztőnek kb. 10 embert kellett eltartania, 1970-ben 63-ra nőtt ez a szám. Manapság 150 ember jut egy farmerre, és ez a szám egyre növekszik.

Forrás: Trical: https://www.trical.com/goodbusiness/resourceswisely.html

Bolygónk szárazföld felületének csupán 7 %-a termőföld. Ezen a területen jelenleg a Föld népességére leosztva 4600 kcal/nap élelmet termelünk fejenként. Ez soknak tűnhet, azonban ha levonjuk belőle a veszteségeket (betakarítási veszteség, takarmányozás, pazarlás és forgalmazásból származó veszteségek) mire a „termőföldről az asztalra” jut, ez a szám mindössze 2000 Kcal fejenként.  Ez azt jelenti, hogy a megtermelt kalóriamennyiségnek csupán a fele jut el a tányérig.

A termőföldtől a tányérig.

Egy becslés az élelmiszerláncon belüli ételveszteségre, átalakulásra és pazarlásra világviszonylatban.

Forrás: Smil V: Feeding the World. A Challenge for the Twenty-First Century. Cambridge: MIT Press; 2000.

Szintén figyelemreméltó a Nature tudományos folyóirat 2018-ban közölt értekezése (1), miszerint 40%-kal nagyobb területen lehet megtermelni ugyanazt az élelmiszermennyiséget organikus (bio) gazdaságokban, mint a hagyományos termesztésben. Ez a többlet terület magától értetődően több kivágott erdőt, több vizet, több munkaerőt és növényvédelmet igényelne.

Napjainkban szokás megkülönböztetni a hagyományos és a bio termesztés mellett az integrált mezőgazdasági módszereket is. Stern és munkatársai (1959) megfogalmazásában az integrált növényvédelem a biológiai és kémiai módszerek együttes alkalmazását jelentette. Tehát a növényvédő szer felhasználás ott, akkor, olyan és annyi legyen, amennyi feltétlen szükséges.

A talajnélküli termesztést választók ismerik a termesztő berendezések és a termesztés technológiai hátterének borsos költségeit és az elhasznált gyökérrögzítő közegek környezetkímélő megsemmisítésének árát. A talajgázosítás megoldást nyújt azoknak, akik termesztést továbbra is talajon folytatják, hiszen környezettudatosan maximalizálhatják a termésmennyiségüket a területükön. Környezettudatosan, hiszen nem kell számolni aszermaradékkal, valamint a talajból fertőző szervezetek kiiktatásával nagymértékben csökkenthetik, vagy akár el is hagyhatják a további peszticid kijuttatást a vegetáció során. A klórpikrines kezelés tehát jól beilleszthető az integrált növényvédelmi technológiákba, de természetesen hagyományos termesztésnél és a bio termesztésre történő átállást megelőző évben is kifejezetten ajánlott.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy akár a bio, akár a hagyományos termesztésből származó termékeket preferáljuk: a legfontosabb mégis az, hogy afogyasztók asztalára minél több friss zöldség és gyümölcs kerüljön. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a biokertészek is használhatnak bizonyos növényvédő szereket, olykor többször és nagyobb dózisban, mint a hagyományos növényvédelmet használó termesztők. A legfontosabb tehát, hogy töltsük meg a tányért friss zöldséggel és gyümölccsel, hiszen ha hihetünk a kutatóknak, beltartalmi értéküket tekintve nincs különbség a hagyományos és az organikus gazdaságból származó termések között.

  1. Forrás: Tim D; Wirsenius, Stefan; Beringer, Tim; Dumas, Patrice (2018): BASE calculations. PANGAEA, Supplement to: Searchinger, TD et al. (2018): Assessing the efficiency of changes in land use for mitigating climate change. Nature, 564(7735), 249-253,