SZAMÓCA

A szamóca fitoftórás gyökérpusztulása és gyümölcsrothadása

Fertőzési forrás a talajba került növénymaradvány, itt telel át a kórokozó és innen fertőzi a növény gyökerét. Gyökérpusztulás esetén először a külső levelek lankadnak, sárgulnak, majd a szívlevelek is elhalnak. A fertőzött gyökér szövetében sötétbarna, határozott szélű elszíneződés látható. Hazánkban a gyümölcsrothadás a gyakoribb, mely az éretlen és az érett termés fertőzése esetén eltérő tüneteket mutat. Az éretlen terméseken eleinte apró barnulás látható, ami végül az egész termés felületére kiterjed. A fertőzött termés kicsiny, ízetlen és kemény marad. Az érett gyümölcsökön fakó, halványlila elszíneződés észlelhető, és a fertőzött részek nem rohadnak, hanem bőrszerűen rugalmassá vállnak.

A szamóca botrítiszes betegsége

A kórokozó a talajban és talajban lévő növénymaradványokon telel át, innen fertőz nedves, páradús időben. Korai fertőzés esetén a kórokozó a virágokat bibén keresztül fertőzik meg, és a fertőzés innen továbbterjed a virágkocsányra, vagy a többi virágra. A virágok ilyenkor nem kötődnek, vagy elpusztulnak. Egyes esetekben, ha bogyó fejlődik, akkor a bogyó növekedésével párhuzamban az egész termésre kiterjed a fertőzés, lágyrothadás következik be. A rothadás indulhat a talajjal érintkező részek felől is. Súlyos esetben a levél és a szár is megbetegedhet.

Gyökérgubacsképző fonálférgek

A talajban élő és onnan fertőzőMeloidogynefajok jellegzetes tünete a gyökereken képződő gubacsok. A fertőzött növény föld feletti részei még optimális körülmények között is lassan fejlődnek, melegebb időben lankadnak, rendszerint az alsó levelek száradnak. Vannak köztük hidegtűrő fajok, melyek túlélik a magyar teleket, azonban a termesztőberendezésekben elterjedtek a melegigényes fajok is.

Talajban élő rovarkártevők

Jó néhány rovar a talajban éli az életének egy bizonyos részét (pajorok, drótférgek), vagy az egészet (lótetű). Gyakran a növény gyökerével táplálkoznak. Ezek a növény gyökerét felszínes vagy mélyebb szabálytalan berágások formájában károsítják, vagy a teljes gyökérzetet elpusztítják. A talaj feletti részeken hervadása, sárgulása, és a gyenge fejlődés jelzi a kártételüket. A talajgázosítás elpusztítja a legtöbb rovar kártevő (pl.: lótücsök, a cserebogárpajor, drótféreg) minden fejlődési stádiumát.

Talajban telelő rovarkártevők

Akadnak olyan rovarok is, melyek a talajt csak telelésre használják, innen indítják a primer fertőzést. Ezek az áttelelő egyedek nem táplálkoznak növényi részekkel, hanem az áttelelés után kifejlett állapotban a növények föld feletti részeit károsítják. Ilyenek például egyes tripsz fajok, melyek a talajban telelnek, és innen indítják a fertőzést. Elpusztítva ezeket az alakokat mérsékelhetjük az adott év tripsz-fertőzöttségét.

Emlősök

Számos rágcsáló építi lakását a talajba, melyből élelemszerző járatok indulnak közel a talajfelszínhez. Egyik legjelentősebb ilyen állat a mezei pocok. Kártétele közvetlenül a gyökér rágásában nyilvánul meg, de túrásával, járatok készítésével a növényeket kiteheti a felfagyásnak, kifagyásnak. Aszályos nyári hónapokban a nedvdús terményekben nagy károkat okozhatnak. Minőségi károkat okozhat a húsos termések, gyümölcsök megrágása, odvasítása és a termés szennyezése (ürülék, váladék, kórokozók) által.