TALAJLAKÓ KÁROSÍTÓKRÓL

A talaj eredetű növényvédelmi problémák

A károsító szervezetek sora,  úgymint fonálférgek, gombák, rovarok, gyomok és még sok egyéb kártékony élőlény: képes minőségi és/vagy mennyiségi kártételt okozni a növénytermesztésben. A legtöbb talajból fertőző kártevő fertőzését megelőzhetjük talajgázosítással.

A legfontosabb károsítók, amelyek semlegesítése talajgázosítást igényel:

GOMBÁK

A leggyakoribb talajból fertőző élőlények. Bár nem mindegyik gomba fertőzi meg a növényeinket, de így is több mint 8000 faj dolgozik ellenünk. A legtöbb növény fogékony a gombás fertőzésekkel szemben. A fertőzés bekövetkezte után jelentkező tüneteket a következő csoportokba soroljuk:

Gyökérrothadás:rothadás során a gyökér sejtjei szétesnek, sejtek fala feloldódik, a gyökerek elhalnak. A rothadás lehet lágy, vizenyős, nedves, száraz, stb. Föld feletti részeken jelentkező tünetek is utalhatnak gyökérrothadásra: hervadás, sárgulás, satnyulás, száradás, mely végül a növény pusztulásához vezet. Néhány, gyakori gyökérrothadást előidéző gombakórokozó: Phytophthora, Rhizoctonia, Pythium stb.

Szárrothadás:ez a tünet nagyban hasonlít a gyökérrothadáshoz, de itt a rothadás a talaj szintje felett indul. Az előbb említett Phytophthora és Rhizoctonia fajokmellett okozója lehet az ugyancsak jelentős Sclerotinia nemzetségbe tartozó gombafajok kártétele.

Hervadás:amikor a növény sejtjei elegendő víz hiányában elvesztik feszességüket, más szóval turgorjukat. A vízhiányt előidézhetik kedvezőtlen éghajlati viszonyok, az öntözés elmaradása, a fagy, a talaj magas sótartalma, a sérülések a növényen és egy sor egyéb tényező. Azonban kórokozó gombák is előidézhetnek hervadást, egyrészt a szállítószövetek elpusztításával (tracheomikózis), másrészt toxinok termelésével. A fontosabb gombanemzetségek, amelyek megfelelő vízellátottság ellenére is hervadást okoznak: Fusarium, Verticillium stb.

Palántadőlés:a szártő elhalás egy olyan esete, amikor a növény gyökérnyaki részének a szilárdító szövetei pusztulnak el. Számos gomba képes ilyen tünetet okozni:Rhizoctonia, Pythium, Phytophtora, Sclerotinia stb.

BAKTÉRIUMOK

Számos növénypatogén baktériummal küzdenek a növénytermesztők. A talajból fertőző egysejtűek különböző tüneteket idézhetnek elő: lágyrothadást (Erwinia, Pseudomonas, Streptomyces), gyökérgolyvát (Agrobacterium), rákot (Synchytrium).

FONÁLFÉRGEK

A fonálférgek (másnéven nematódák) mikroszkópikus élőlények, igen széles gazdanövénykörrel rendelkeznek: a zöldségnövényektől a dísznövényeken át a gyümölcsösöket és szőlőt is fertőzhetik. Az egyik legjelentősebb és legelterjedtebb képviselőjük a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne fajok), amelyek jellegzetes tünete a gyökereken képződő gubacsok. A föld feletti részeken a fonálféreg fertőzést az jelzi, hogy a növények még optimális körülmények között is lassan fejlődnek, melegebb időben lankadnak, rendszerint az alsó levelek elszáradnak. Vannak köztük hidegtűrő fajok, melyek túlélik a magyar teleket, azonban elterjedtek a melegigényes fajok is, amelyek a termesztő berendezésekben jól áttelelnek. Szintén talajból fertőznek egyéb fonálféreg nemzetségek is: Ditylenchus, Heterodera, Aphelenchoides, Xiphinema spp.

ROVAROK

Jó néhány rovar a talajban éli az életének egy bizonyos részét, vagy az egészet. Ezek gyakran a növény gyökerével táplálkoznak. Ez a növény gyökerének felszínes vagy mélyebb szabálytalan berágásában, vájatok, esetleg odvasítások formájában nyilvánul meg. A kártételt föld feletti részek hervadása, sárgulása, gyenge fejlődése jelzi. A talajgázosítás elpusztítja a talajban élő rovar minden fejlődési stádiumát (pete, lárva, báb, imágó), beleértve lótücsköket, a cserebogár pajorokat, drótférgeket, gyümölcsdarázs bábokat, vagy az áttelelő tripszet.

Ezek azok a talaj eredetű problémák, melyekkel szemben  – a tudomány mai állása szerint – a leghatékonyabban a klórpikrikn hatóanyagú Tripicrin EC-vel lehet védekezni.