PARADICSOM

A paradicsom xantomonászos betegsége

Szabadföldön okoz jelentős károkat. Fertőzési forrás a vetőmag, valamint a növénymaradványok és maga a talaj, ahol a kórokozó 2-3 évig képes életben maradni. A kórokozó víz (eső, öntözővíz) segítségével terjed. A növénybe a légzőnyílásokon, valamint apró sebeken keresztül (pl. homokverés) jut be. Tünet jelentkezik a levélen, száron, bogyón egyaránt apró vizenyős, majd később barna, beszáradó foltok formájában.

A paradicsom fitoftórás betegsége

A paradicsom legveszedelmesebb betegsége, szabadföldön és hajtatóházban egyaránt jelentkezik. Fertőzési források a paradicsomom és a burgonya talajban található elhalt növényi részei, amelyekben a kórokozó szaprofita módon is fennmarad. A levelek fertőzését szennyesszürke, vizenyős, elmosódott szélű foltok, míg a száron szabálytalan alakú és méretű foltok jelezik. A bogyókon vörösesbarna elszíneződések keletkeznek, amelyek könnyen rothadnak, majd a felszínüket sporangiumtartó gyep fedi.

A paradicsom szklerotiniás betegsége

Gazdanövény köre igen széles, főleg kétszikűeken gyakori. Szabadföldön és hajtatásban is előfordul. Kitartóképletei (szkleróciumok) sokáig fennmaradnak a talajban, átvészelve a kedvezőtlen időszakokat. Általában az első szedést követően, a talajfelszín közelében pókhálós vattaszerű micélium jelzi a fertőzés bekövetkeztét. A tő később hervad, szárad. A szárat kettévágva a bélszövet általában hiányzik, helyét fekete szkleróciumok töltik ki. A szárra és az oldalelágazásokra az ápolási munkák során talajszemcsékkel kerülhet a kórokozó.

Palántadőlés

A palántadőlés leggyakoribb és legfontosabb okozója aRhizoctonia solani. A talajból fertőz! Jelentőségét az is alátámasztja, hogy nem csak a szikleveles növényt támadja, hanem később, lombleveles korban is fertőz, így a kifejlett növényt is elpusztíthatja. A kórokozó kitartóképletei (álszklerócium) segítségével sokáig elviseli a számára kedvezőtlen körülményeket, majd micéliumai segítségével a növény sérült, vagy ép bőrszövetén keresztül jut be a növénybe.

Hervadás

A növények hervadását okozhatják gomba szervezetek, úgymint például Verticillium és Fusarium fajok. A hervadást edénynyalábok részleges vagy teljes barnulása előz meg. Mindkettő kórokozó a talajból jut a gyökéren keresztül az edénynyalábokba. Amennyiben a fertőzés bekövetkezett, a betegség vegyi védekezéssel nem hárítható el, így mindenképpen a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt.

Gyökérgubacsképző fonálférgek

Kifejezetten a talajban élő, azzal terjedő és onnan fertőzőMeloidogynefajok jellegzetes tünete a gyökereken képződő gubacsok. A föld feletti részek optimális körülmények között is lassan fejlődnek, melegebb időben lankadnak, rendszerint az alsó levelek száradnak. Vannak köztük hidegtűrő fajok, melyek túlélik a magyar teleket, azonban a termesztőberendezésekben elterjedtek a melegigényes fajok is.

Talajban élő rovarkártevők

Jó néhány rovar a talajban éli az életének egy bizonyos részét (pajorok, drótférgek), vagy az egészet (lótetű). Gyakran a növény gyökerével táplálkoznak. Ezek a növény gyökerét felszínes vagy mélyebb szabálytalan berágások formájában károsítják, vagy a teljes gyökérzetet elpusztítják. A talaj feletti részeken hervadása, sárgulása, és a gyenge fejlődés jelzi a kártételüket. A talajgázosítás elpusztítja a legtöbb rovar kártevő (pl.: lótücsök, a cserebogárpajor, drótféreg) minden fejlődési stádiumát.

Talajban telelő rovarkártevők

Akadnak olyan rovarok is, melyek a talajt csak telelésre használják, innen indítják a primer fertőzést. Ezek az áttelelő egyedek nem táplálkoznak növényi részekkel, hanem az áttelelés után kifejlett állapotban a növények föld feletti részeit károsítják. Ilyenek például egyes tripsz fajok, melyek a talajban telelnek, és innen indítják a fertőzést. Elpusztítva ezeket az alakokat mérsékelhetjük az adott év tripsz-fertőzöttségét.

Emlősök

Számos rágcsáló építi lakását a talajba, melyből élelemszerző járatok indulnak közel a talajfelszínhez. Egyik legjelentősebb ilyen állat a mezei pocok. Kártétele közvetlenül a gyökér rágásában nyilvánul meg, de túrásával, járatok készítésével a növényeket kiteheti a felfagyásnak, kifagyásnak. Aszályos nyári hónapokban a nedvdús terményekben nagy károkat okozhatnak. Minőségi károkat okozhat a húsos termések, gyümölcsök megrágása, odvasítása és a termés szennyezése (ürülék, váladék, kórokozók) által.